Tűzliliom vagyok. Azért hoztam létre ezt a blogot, távol az ismerőseimtől, hogy itt végre önmagam lehessek: ne kelljen magyarázkodnom a verseim miatt a családomnak, barátaimnak. Ne kelljen burkoltan fogalmaznom, vagy egy-egy helyzetet megszépítenem, hogy vállalható legyen. Úgy fogok ide írni, mint gyerekkoromban a titkos naplómba. Ez nemcsak őszinteséget jelent, hanem azt is, hogy elengedem a magas minőség kényszerét - nem mintha nem törekednék erre - de ha valami esetlenre sikeredik és mégis tetszik, nem fogom kitörölni azért, mert juj, mit szólnak az író barátaim, ha meglátják, hogy ilyen bénaságot le mertem jegyezni. Nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy mit gondolnak mások. Most magamnak írok elsősorban, és persze, mint mindenki, én is vágyom az olvasókra. De nem ismerősökre, akik elfogultak vagy nem elég őszinték. Terád van szükségem!